Alig hirdettük meg a mozgalmunkat, de bizonyos körökben azonnal heves reakciókat váltottunk ki. Még nem tudjuk, hogy ki csatlakozik hozzánk, de máris vannak, akik vetélytársat, rosszabbik esetben meg egyenesen ellenséget látnak bennünk. Mi viszont minden ellendrukkerünktől mértéktartást kérünk.

Nem akarunk mi újabb szakszervezeti konföderációt létrehozni, s nem akarunk a pártokkal sem versenyre kelni. A célunk mindössze annyi, hogy megpróbáljuk: egyesületként, a politikai szereplőktől és a „hivatásos” érdekvédőktől is független szerveződésként megyünk-e valamire. Ha más nem is, de az hamarosan – néhány héten belül – kiderül, hogy az elképzelésünk mekkora támogatottságot élvez.

Ettől nem kell félnie senkinek. Nem csábítunk el tagokat a szakszervezetektől, nem agitálunk a munkavállalókat képviselő konföderációk ellen, nem szeretnénk sok pénzért főállású érdekvédővé válni, nem leszünk párt, csak az eddigiekhez képest kicsit mást képzelünk el. Tevőlegesen, szóval hatékonyabban, meg harcosabban és elvszerűen kiállni az emberek érdekében – valami ilyesmi jár a fejünkben.

Nem üzengetni szeretnénk, mert az kevés. De adott esetben például egy demonstráción való személyes részvétel sem éri el a célját. Nem kellene félni a nyomásgyakorlás keményebb eszközeitől sem, ami az utóbbi időben néhány alkalommal be is vált, mert a munkabeszüntetés vagy akár a sztrájkfenyegetés hatására a munkaadó hajlandónak mutatkozott a megegyezésre.

Szóval nem kellene tartani ettől: eddig – néhány szakszervezeti tisztségviselőn kívül – nem rúgtak ki senkit a sztrájk vagy az azzal való fenyegetés miatt, hanem emelték a béreket. A választott érdekvédőket meg a bíróság vissza fogja helyezni.

A lakosság alapvető ellátását végző területeken persze rosszabb a helyzet, mert vagy törvény szabályozza a még elégséges szolgáltatást, vagy arról meg kellene egyezni a munkaadóval. Ha ez nem megy, akkor sem vagyunk eszköztelenek.

„A szakszervezeteket megilleti a szolidaritási sztrájk kezdeményezésének joga” – olvasható a sztrájktörvényben. Hogy ezzel Magyarországon eddig alig élt valaki, az a mi bajunk. Keveset fizetnek például az állami vagy önkormányzati fenntartású közösségi közlekedési cégeknél dolgozóknak? Ők, amíg nem születik jogerős bírósági döntés a még elégséges szolgáltatásról, nem állhatnak le, de a kormány stratégiai partnereinél foglalkoztatottak viszont igen.

Milyen kínos lenne már, ha egy kivételezett multinál azért hirdetnének sztrájkot, mert a dolgozók kiállnak mondjuk a buszsofőrök mellett. A kabinet nyilván gyorsan intézkedne, hogy a kedvenc cég kedvében járjon, s akkor rendezné az állami vagy önkormányzati alkalmazottak fizetését. Ez persze ma nem több, mint álom.

Miközben annyira mégsem elképzelhetetlen ez a helyzet, hiszen Nyugat-Európában számos példa van erre. Csak egyszer nálunk is el kellene kezdenie valakinek. Bár elkezdték: volt egyszer egy, a közösségi közszolgáltatásban érintett szakszervezet – a nevét fedje jótékony homály, mert nem szeretnénk személyeskedni –, amely korábban a BKV és az egri kórház dolgozóinak érdekében is szolidaritási sztrájkot hirdetett. Erről az érdekképviseletről viszont mindenki tudta, hogy annak vezetője szoros kapcsolatokat ápolt az akkori ellenzék – a mostani kormány – vezetőjével. A 2010-es kormányváltás után már nem is volt annyira harcias…

Na, mi azt sem szeretnénk, hogy bárki a politikai elfogultság vádjával illethessen minket. Ez így nem működik. Nem akarunk kokettálni sem a fennálló hatalommal, sem annak potenciális kihívóival. Viszont minden olyan politikai erővel szóba állunk, amelynek épkézláb elképzelései vannak arról, miként lehetne a munkavállalók helyzetét javítani.

Az elvszerűen kiállni az emberekért fordulat tehát a számunkra azt jelenti, hogy mindenkivel készek vagyunk felvenni a kapcsolatot, aki tenni akar a dolgozókért. E tekintetben nem vagyunk válogatósak: jöhetnek pártok a politikai palettáról szinte bárhonnan , várjuk a civil szervezeteket, a helyi szakszervezeteket, a civil egyesületeket és a magánszemélyeket egyaránt. És mindenki mást, aki egyetért a törekvéseinkkel.

A bennünk vetélytársat, esetleg ellenséget látó szerveződéseknek pedig azt üzenjük, hogy ne egymással szemben, hanem a munkavállalók érdekében induljunk harcba. Minél tovább tétlenkedünk, az esélyeink annál rosszabbak.

• Vámos Csaba
• elnök
• Kéményseprők Országos Szakszervezete