Lehet, esetleg nem veszik komolyan a Magyar Munkavállalókért Mozgalmat, de az ötből két parlamenti frakcióval rendelkező párt – a Jobbik és az LMP –, illetve a DK és egy jelenleg függetlenként politizáló képviselő már szóba állt velünk. A Fidesz és a KDNP másokkal sem tárgyal, de kár, hogy az MSZP-t sem érdekelte, lehet-e másként csinálni az érdekvédelmet.
Több olyan politikussal is tárgyaltam a napokban, aki kész volt megismerkedni azzal, miért hoztuk létre a Magyar Munkavállalókért Mozgalmat, s milyen elképzeléseink vannak a bérből és fizetésből élők helyzetének javítására. Így találkoztam az MSZP-frakcióból nemrég kilépett Demeter Mártával, illetve az LMP társelnökével, Hadházy Ákossal, a Jobbik – és az Országgyűlés – alelnökével, Sneider Tamással, valamint a DK alelnökével, Varjú Lászlóval.
Mindannyiukkal röviden ismertettem, hogy a társadalmi szervezetként bejegyzett mozgalom létrehozásával a célunk elsősorban az, hogy megmutassuk: lehet másként is csinálni az érdekvédelmet. Cselekvően és harcosabban, eltökéltebben, következetesebben. És persze a pártoktól egyenlő távolságot tartva – vagy ha jobban tetszik, azokkal egyformán konstruktív kapcsolatokra törekedve.
Tudomásul kell venni, hogy a törvények az országgyűlésben születnek, s azokról a képviselők döntenek. Így aki komolyan gondolja, hogy fel kíván lépni a kisemberek érdekében, annak keresnie kell a kapcsolatokat valamennyi legitim parlamenti erővel. A Jobbiktól az MSZP-ig mindegyikkel, hiszen rajtuk múlik, milyen javaslatok kerülnek egyáltalán a Ház elé, és azoknak mi lesz a sorsa.
Ezért sajnálom, hogy a kormányoldal – sem a Fidesz, sem a KDNP – nem tartotta fontosnak, hogy találkozzék velünk, s ugyanígy a második legnagyobb képviselőcsoporttal rendelkező szocialisták sem mutattak érdeklődést. Kár, hiszen a választásra jogosultak több mint fele munkavállaló, és nagyrészt ez a négymilliónál számosabb sokaság dönti el, kik kerülnek legközelebb a parlamentbe.
Nincsenek politikai ambícióim, de ezzel kapcsolatban annyit érdemes megjegyezni, hogy sok múlhat a civil szervezeteken. Meggyőződésem ugyanis, hogy dolgunk lehet az embereket orientálni, vagyis jelezni nekik: mely pártok hajlandók majd helyzetbe kerülve szót emelni az érdekükben. Más kérdés persze, hogy a választások közeledtével egyre több ígéret hangzik majd el, és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, azokból kevés válik valóra. Érthető tehát a politikusokkal szembeni szkepszis.
Különben számos elképzelésünk van, és ezekről is próbáltam tájékoztatást adni. Többek között szükségesnek tartjuk a munka törvénykönyvének módosítását, önálló szakszervezeti törvény létrehozását, de újra kellene gondolni a jelenlegi igazságtalan – a Fidesz szerint mindenki számára előnyös, de egyértelműen az alacsonyabb jövedelműeket sújtó –, adópolitikát is. A munkabalesetek számának növekedése meg arra figyelmeztet, hogy a munkaügyi ellenőrzések gyakoriságát és azok szigorát is fokozni kellene. De ez csak csepp a tengerben.
Ami meg a részleteket illeti, Demeter Márta nyitottnak mutatkozott az együttműködésre, bár a honvédelmi bizottság tagjaként eddig elsősorban a rendvédelmi dolgozók és a katonák ügyeivel foglalkozott. A politikus nem vitatta, hogy a munkavállalók helyzetének javítása valóban nem lehet pártpolitikai kérdés, ezért a baloldali, liberális, konzervatív vagy akár a jobboldalon álló szerveződések is egyetérthetnek – legalábbis elvileg egyetérthetnének – bizonyos alapkérdésekben.Fontosnak tartja, hogy bizonyos ügyekben elengedhetetlen egy úgynevezett nemzeti minimum kidolgozása, ami kontrolálhatóbbá tenné a politikusokat, továbbá szorgalmazza, hogy a törvényalkotásban helyet kell biztosítani a szakmai és munkavállalói érdekképviseleteknek
Hadházy Ákos egyéb elfoglaltságai miatt csak viszony rövid időt szentelt nekem, ám ígérte: ha valamilyen problémát észlelünk, szóljunk és a lehetőségei szerint készséggel segít. Én meg azt mondom, a politikus dolga az is, hogy keresse a kapcsolatot a választóival, tájékozódjék, s próbálja felmérni maga, mi foglalkoztatja az embereket. Ez persze általában is igaz, mert a parlamenti patkóban ülve a képviselők könnyen elszakadnak a valóságtól. Nem tagadom, kissé csalódottan távoztam erről a megbeszélésről.
A jobbikos Sneider Tamással elsősorban az európai minimálbér bevezetésének lehetőségéről beszéltünk, amellyel kapcsolatban a párt európai polgári kezdeményezést nyújtott be az Európai Bizottsághoz. Vannak fenntartásaim, mert a konkrét számok egyelőre hiányoznak. Meg kellene mondani ugyanis, hogy a hazai minimálbér unión belüli átlagos szinthez közelítése milyen forrásokból lenne megvalósítható. Amíg ez nem derül ki, az egész csak politikai lózung.
Viszont meghívtak olyan politikai fórumokra, amelyeken a munkavállalók helyzete is terítékre kerül. Ha komolyan gondolják, természetesen elmegyek, de javasoltam, hogy ezekre az eseményekre mindenképpen felkészült szakpolitikusokat küldjenek, akik az esetleg felmerülő konkrét kérdésekre konkrét válaszokat tudnak adni.
Ne legyen politikailag megosztott az érdekvédelem rendszere – ez Varju László álláspontja is. Felvetette ugyanakkor, hogy hiteles érdekegyeztető fórumokra lenne szükség, ilyenek viszont ma nem léteznek. Maga támogatná az önálló szakszervezeti törvényt, a munka törvénykönyvének felülvizsgálatát, de akár azt is, hogy az érdekképviseletek vegyenek részt a párt programjának kidolgozásában.
Végezetül még egy személyes megjegyzés: fontos a ma már állami szintre emelkedett korrupció ügye, s hasonlóképpen fontos, hogy beszéljünk a Fidesz holdudvarának elképesztő mértékű gazdagodásáról. De azért nem lenne baj, ha a pártok ugyanennyi figyelmet szentelnének a kétkezi munkások mindennapi gondjaira is.
Vámos Csaba
