A munka törvénykönyvének szövegét az arra méltó módon, WC-papírra nyomtatja ki a Magyar Munkavállalókért Mozgalom. Egy ilyen gurigát a munka ünnepén a Fidesz Lendvai utcai szákházának kilincsére függesztünk fel. Másnap a Parlament épületének mellékhelyiségeibe is kerül ezekből a tekercsekből, hogy megüzenjük: mi a munkavállalók véleménye a jogszabályról.

Akár ünnepelhetnénk is május 1-jén, hiszen visszavonta a Fidesz a „rabszolgatörvényt”. Ennek olyan nagyon nem kell persze örülnünk, mert a gályarabokat nem engedték szabadon, bár kétségtelen, hogy legalább a láncainkat sem szorították meg jobban a munka törvénykönyvének (Mt.) rapid módosításával.

Miről is van szó? Például a megszakítás nélküli, a több műszakos, a készenléti, valamint az idényjellegű munkakörben foglalkoztatottak esetén ma is alkalmazható a munkaidőkeret, amelynek időtartama hat hónap lehet. Ebben az esetben „az elszámolási időszak átlagában legalább heti negyvennyolc óra heti pihenőidőt kell biztosítani”. Ugyanakkor a „munkavállalónak ötven százalék bérpótlék vagy (…) szabadidő jár”, amennyiben a munkaidőkereten felül foglalkoztatják.

Ahol van kollektív szerződés, amely lehetővé teszi ezt, az elszámolási időszak ma is akár egy év lehet. Tehát a dolgozóval 12 hónap után kell csak rendezni a dolgot. Szóval jó ideig lehet bárkit túlórára kényszeríteni, a szabadnapoktól megfosztani, miközben elszámolnia a munkaadónak csupán egy esztendő után kell.

A „rabszolgatörvény” lehetővé tette volna, hogy a melós akár csak három év múlva jusson hozzá a túlórapénzéhez, esetleg a ki nem adott szabadnapjaihoz. Ami azért is egészen elképesztő ötlet lett volna, mert ennyi idő alatt csődbe juthat egy cég, állást változtathat a munkavállaló, s akkor félő, hogy az emberek futhatnak a pénzük után.

Szerencsére ezt még a kormányhoz közeli érdekképviseletet sem nyelték le szó nélkül, s végül győzött a józan ész. De azért ezt nem kellene átütő sikerként megélnie egyetlen konföderációnak sem, hiszen mindössze annyit értek el, hogy nem lett az eddiginél is rosszabb a helyzet.

Mert a ma hatályos Mt. is úgy rossz, ahogyan van. Ezért sincs igazán okunk ünnepelni. Viszont érdemes lenne folytatni a küzdelmet, ugyanis ha lehetett fontos csatát nyerni, talán a háborúból is győztesen kerülhetnének ki az érdekképviseletek. Magam úgy gondolom addig érdemes ütni a vasat, amíg meleg, és most megfelelőnek tűnik a pillanat arra, hogy újrakezdjük a munka törvénykönyvének egészéről az egyeztetést.

Gondoljunk csak bele, mit hozott a melósnak az új Mt. 2012-ben? És most csak az egészen könnyen átlátható pontokra kívánom felhívni a figyelmet. Jött a legfeljebb hat havi végkielégítés, ami akkor jár, ha valakit 25 év után rúgnak ki egy cégtől. Aki betöltötte a hatvanat, kaphat még rá esetleg három hónapot, azután megnézheti magát, mert az elhelyezkedésre esélye sincs, miközben a nyugdíjra várhat akár csaknem öt évet.

Azonnali hatályú felmondásra adhat okot, ha a munkavállaló olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Tessék mondani, ez milyen magatartást jelent? Valaki nem köszön előre a főnökének?

Mellesleg a melós a munkaidején kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely közvetlenül és ténylegesen alkalmas munkáltatója jó hírnevének, jogos gazdasági érdekének vagy a munkaviszony céljának veszélyeztetésére. A kérdés változatlan: ezen vajon mit kell érteni? Az élet megadta a választ, mert elég, ha a munkavállaló panaszkodik a közösségi médiában, ha a munkaadója nem tartja be a foglalkoztatására vonatkozó szabályokat, s az ember máris ki van rúgva.

Alapesetben három, de ha a kollektív szerződés lehetővé teszi, hat hónap is lehet a próbaidő. Eléggé abszurd szabály, hiszen ha egy hónap alatt nem derül ki, hogy valaki alkalmas-e egy adott munkakör betöltésére, akkor ott valami baj van. Ez a szabály viszont lehetővé teszi, hogy a cégek a különösebb képzettséget nem igénylő álláshelyeket folyamatosan éhbérért alkalmazott próbaidősökkel töltsék be, akiket a három vagy hat hónap letelte előtt minden következmény nélkül kirúghatnak.

A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén általában nem kell a dolgozót visszavenni, és legfeljebb 12 havi távolléti díjnak – alapfizetésnek – megfelelő összeg lehet a kártérítés. Az Mt. szerint tehát megéri törvénysértő módon megszabadulni bárkitől, aki kellemetlenkedik, például számon kéri, miért nem kap megfelelő védőfelszerelést.

Ami különben azért is érdekes, mert a munkabalesetetek száma az utóbbi néhány évben folyamatosan nő. Erre könnyen jöhet a válasz: nagyobb a foglalkoztatás, így szükségszerűen több a baleset. Csakhogy ez az érv hamis, mert a balesetek száma jóval nagyobb arányban emelkedik, mint a foglalkoztatás. Lenne tehát feladat a munkaügyi ellenőrzések hatékonyságának javítása körül is.

Visszatérve az Mt.-re, a dolgozó az őt megillető szabadságból mindösszesen hét nap felett rendelkezhet maga. A munkaadó kötelessége ugyanakkor, hogy biztosítsa: az általa meghatározott időpontban a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési kötelezettsége alól.

Normális esetben ez tíz nap szabadságot jelent. De hogy ezt mikor lehet igénybe venni, azt a munkaadó mondja meg. Legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal. Tessék mondani, ez normális? Ilyen szabályozás mellett a melós nemigen kap lehetőséget arra, hogy bármit előre tervezzen. Ha a cége betű szerint betartja az Mt.-t, esélye sincs arra egy hétnél hosszabb időre lefoglaljon valahol egy szálláshelyet.

És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a szakszervezetek jogosítványait alaposan megnyirbálták, a sztrájkjog gyakorlását pedig egyes ágazatokban teljesen ellehetetlenítették. Ezért érdemes lenne beszélni arról, hogy szülessék önálló szakszervezeti törvény, s felül kellene vizsgálni a munkabeszüntetésre vonatkozó szabályokat is.

Tudom persze, hogy a kormány az Mt. szövegezésekor nem a dolgozók érdekeit vette figyelembe, hanem – leginkább a stratégiai partnerei szempontjaira ügyelve – a rugalmas foglalkoztatás feltételeit akarta megteremteni. Ez maradéktalanul sikerült is. Itt lenne az ideje, hogy az emberek amiatt is utcára vonuljanak. A CEU léte fontos kérdés, de a sokmillió munkavállaló foglalkoztatásának feltételeit szabályozó Mt. felülvizsgálata is megérdemelne legalább ekkora figyelmet.

Mi most legalább kísérletet teszünk rá, hogy felhívjuk a jogalkotó figyelmét: ügyeljen a melósokra is. Több ellenzéki politikushoz eljuttattunk egy törvénymódosító javaslatot, ami arra irányul, hogy a munkaadó az alapszabadság felét a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban legyen köteles kiadni. Ez egyetlen fillérbe sem kerülne senkinek, de legalább gyakorolhatnának egy gesztust.

Ami meg május 1-jét illeti, a mozgalmunk úgy ünnepel, hogy a munka törvénykönyvének szövegét az arra méltó helyre, WC-papírra nyomtatja ki. Egy ilyen gurigát a munka ünnepén Demetert Márta független képviselővel közösen a Fidesz Lendvai utcai szákházának kilincsére függesztünk fel. Másnap a Parlament épületének mellékhelyiségeibe is kerül ezekből a tekercsekből, hogy megüzenjük: mi a munkavállalók véleménye a munka törvénykönyvéről.

(Illusztráció: blog.xfree.hu)