Vajon összejön-e a kétszázezer aláírás ahhoz, hogy ki kelljen írni a népszavazást a korrupcióról? Nem tudni, de jó lenne. Viszont addig is legalább beszélünk róla, hogy mekkora nagy a baj, hiszen a közpénz jellegét elveszítő, gyanús körülmények között magánzsebekbe vándorló százmilliárdokat költhetnék akár munkahelyteremtésre vagy fizetésemelésre is.

Paraszthajszálon múlott, de a testület elnökének voksával átment az egykori LMP-s Vágó Gábor népszavazási kezdeményezése a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) szűrőjén. Így azután lehet referendumot tartani arról, „Egyetért-e Ön azzal, hogy a korrupciós bűncselekmények büntethetősége legalább tizenkét év elteltével évüljön el?”.

Félő, hogy ezzel a nagyrészt kormánypárti tagokból álló – és a hatalom számára kellemetlen kérdéseket következetesen visszautasító – testület nagy kockázatot nem vállalt, mert a népszavazás kitűzéséhez négy hónap alatt össze kellene szedni legalább kétszázezer hiteles aláírást. Ez pedig nem mindenkinek szokott sikerülni, gondoljunk csak az MSZP-nek az állami földek privatizációjával kapcsolatos kezdeményezésére.

„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt az állami tulajdonban álló termőföldek értékesítésének a tilalmáról?” – ezt kérdezték volna a szocialisták. De nagy pofont kaptak, mert képtelenek voltak teljesíteni a törvényben foglalt feltételt. Vagyis: nem volt meg a kétszázezer hiteles aláírás, így a népszavazás elmaradt.

Ha az elvileg országos hálózattal rendelkező MSZP-nek nem ment a dolog, Vágó Gábor vajon miben reménykedik? Szívből szurkolunk neki, de benne van a pakliban, hogy kudarcot fog vallani. Ha a fölügyben egy parlamenti párt elbukott, félő, hogy a korrupció elleni fellépés sem vált ki igazán nagy érdeklődést.

De bízzunk benne, hogy nem így lesz. Mert mindannyiunk bőrére megy a dolog. Másfelől persze ma sem annyira rossz a helyzet, mert aki csúszópénzt ad vagy fogad el, hivatali hatáskörével visszaélve mások számára jogtalan előnyt biztosít, azt alapesetben is öt évig felelősségre lehet vonni. Ami nem kevés, de ha egy párt legalább két cikluson keresztül kormányoz, a bűncselekmény tényleg elévülhet.

Viszont a ma hatályos szabályok szerint is nyolc év az elévülési idő, amennyiben valaki bűnös úton legalább ötvenmilliót nyúlt le – ami manapság aprópénznek tűnik –, míg ötszázmillió felett ez már tíz év, ha pedig bűnszervezetben követték el a bűncselekményt, akár húsz év is lehet az elévülési plafon. Amikor tehát három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoportról van szó, akár húsz évig számolni kell a felelőségre vonással. Ilyen esetekben különben most is kötelező a vagyonelkobzás.

Aki tehát korrupciós bűncselekménybe keveredik, ma sem tudja olcsón megúszni, különösen ha százmilliókat vagy milliárdokat keresett törvénysértő üzleten üzleten. Ehhez szükség lenne persze arra is, hogy a rendőrség és az ügyészség hajlandó legyen fellépni a jogsértésekkel szemben. Ám ha a bűnüldöző hatóságok nem a jogszabályok alapján, hanem a hatalom érdekeire figyelemmel járnak el – illetve inkább nem járnak el –, akkor teljesen mindegy, mennyi az elévülési idő.

A népszavazásnak mégis van tétje, mert ha a kezdeményezést sikerre viszik, annyit elérhetnek, hogy korrupciós cselekmények esetén az elévülési idő alapesetben is 12 esztendőre nő. Addig a jelenlegi hatalom meg hátha megbukik, és a helyébe lépő új kormány talán a jogállami elveknek megfelelő igazságszolgáltatási rendszert fog működtetni. Ahol nem az számít, hogy ki szegte meg a törvényt, hanem az: mit csinált. És akkor talán párthovatartozástól függetlenül jöhet a felelősségre vonás.

Mert hogy lenne mit számon kérni, az szinte egészen bizonyos. Itt van mindjárt a nemzet gázszerelője, aki egy év alatt megötszörözte az amúgy sem szerény húszmilliárdos vagyonát. Nincs olyan vállalkozás, amely egyetlen esztendő alatt tisztességes módon ennyit hozna a konyhára. Mészáros Lőrinc naponta keresett 27 millió forintot. Óránként több mint egymilliót. Annyit, mint egy minimálbéren foglalkoztatott melós egy év alatt.

Tehetségesebb, mint a Facebook alapítója – ezzel magyarázta a gázszerelő javai elképesztő mértékű gyarapodását. Kár, hogy nem tudjuk, ő mivel írta be a nevét a történelembe. Mert valószínűleg egyetlen érdeme, hogy Orbán Viktor kegyence, s talán strómanja. Szóval lehet, esetleg nem is az övé a hétköznapi ember számára felfoghatatlan 120 milliárd jó része.

De próbáljuk érzékelhető tenni, mekkora pénzről is van szó. Ez összemérhető mondjuk a teljes bírósági rendszer fenntartásának éves nagyjából százmilliárdos költségével. Amelynek feladata éppen a bűncselekmények elkövetőinek következetes felelősségre vonása lenne.

A bíróságok számára mentő körülmény: ha az ügyészség nem emel vádat, nincs büntetőper sem. Mellesleg Mészáros az egész vádhatóságot lábon megvehetné, mert az ügyészség évente kevesebb mint ötvenmilliárd forintból gazdálkodik. A gázszerelő saját zsebből többet tudna erre fordítani. Nem ijesztő?

És körülbelül százmilliárdot szánnak két év alatt az egészségügyben bérfejlesztésre. Mészáros egymagában tudná ezt finanszírozni. S hogy Felcsúton is jobban értsék, ennyi pénzből hat-hét, egyenként húszezer főt befogadó stadiont lehetne építeni. Vagy harminc Pancho Arénát, ahol jóval több az ülőhely, mint Felcsút teljes lakossága.

Még kézzelfoghatóbban: a nemzet gázszerelőjének vagyonából egymillió ember kaphatna egy teljes évig havi tízezer forintos fizetés- vagy nyugdíjemelést. A létminimum alatt élők harmadán segíthetne ezzel Orbán barátja.

És most álljon itt még egy véletlenszerűen kiválasztott szám: a nemzetgazdasági miniszter tavaly februárban büszkén jelentette be, hogy 18 milliárd forinttal ösztönzi a kormány a magyar vállalatokat új munkahelyek teremtésére és modern technológiák alkalmazására, termelőkapacitásuk bővítésére. Ez baromi jó hír lehetett, miközben ennek az összegnek a hatszorosával gazdagodott tavaly szinte kizárólag állami megrendelések révén Mészáros Lőrinc.

Akkor miről is beszélünk? Ezt a pénzt a mi zsebünkből vették ki, nagy részét szinte biztosan korrupció révén. Például hivatali visszaélést elkövetve, amikor látszatpályázatokon számolatlanul öntöttek közpénzmilliárdokat Mészáros és más fideszes haverok zsebébe. Akik nemigen foglalkoztak új munkahelyek teremtésével, korszerű technológiák alkalmazásával, a melósok fizetésének emelésével, hanem leginkább a saját – esetleg gazdáig – gazdagodására ügyeltek.

Na, ezeket a pénzeket valahogyan tényleg vissza kellene szerezni. Ha másként nem megy, népszavazás útján, mert amennyiben a referendum sikeres lesz, legalább annyit el lehet érni, hogy Mészárosékat egy-egy gyanús közbeszerzési eljárás kapcsán – akkor is, ha a korrupciós jellegű bűncselekményeknek csak az alapesete valósult meg – 12 év múlva is számon lehet kérni.

Vélhetően nem ez a legjobb ötlet. Az igazi megoldás az lenne, ha ezt a velejéig romlott bagázst a 2018-as választáson eltakarítaná a népharag. Ennek fontos előjátéka viszont, ha a korrupcióellenes népszavazást sikerre lehet vinni. Ezért minden munkavállalót arra bíztatunk, hogy támogassa majd az aláírásgyűjtést, s ne féljen az akció mögé állni. Ha sikerül elérni, hogy a referendumot kitűzzék, az biztató jel lehet arra nézvést is, hogy tényleg elég sokan akarnak változást.

Vámos Csaba

(Fotó: 444.hu)